Köszöntő a tánc világnapján

A tánc világnapját 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének Nemzetközi Táncbizottság részlege hozta létre. Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapján, április 29-én ünnepeljük. A világnap célja a tánc népszerűsítése az általános felfogásban és az oktatásban egyaránt.

Az élet mozgás, a tánc az élet maga. Az ember legősibb önkifejezési formája a testbeszéd. Amikor egy kisgyermek világra jön, életének első néhány évében kizárólag hangokkal és mozgással, azaz testének „beszéde” által képes kifejezni érzéseit, gondolatait, hangulatait és vágyait. A kisgyermekek testbeszéde az idő előrehaladtával árnyaltan fejez ki lelki tartalmakat. Ekkor kezd el az ember táncolni és önkifejezése művészetté válik. Az élet ritmus, a ritmus tánc. A szívverés az élet ritmusa és egyben zenéje. E ritmikus mozgás tartja életben a testet, amely táncolva beszél szíve vágyairól. A mozgás, a tánc primordiális kommunikáció. Az állatok szintén táncolnak, amikor násztáncukat lejtik. Táncolnak a fák, a növények. Ki mondja meg, hol kezdődik és hol végződik a tánc? Tánc lehet egy tartás, egy gesztus, akár egy séta. Minden mozgás, vagy mozdulatlanság, amely lelki kondícióit fejez ki, táncnak tekinthető. A tánc világnapja alkalmából megünnepeljük a táncot, ezzel ünnepeljük az életet. Egerházi Attila rendező-koreográfus a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója