Az Egyensúlyünneppel elkezdődött

Már hagyományosnak mondható, hogy a Székesfehérvári Királyi Napok nyitóceremóniáján a Székesfehérvári Balett Színház társulata is részt vesz. Idén sem volt ez másként: az Egyensúlyünnep című dramatikus történelmi játékban a színészek előadását táncosok, zenészek és artisták jelenetei színesítették. A produkcióban a társulatból részt vett: Cristina Porres Mormeneo, Kovalszki Boglárka, María Fernanda Losada, David Janík, Fernando Gabriel Luis Luis és Valerio Zaffalon.

„Emlékeinket szívünkbe, elménkbe írjuk, így álljuk útját a feledésnek” – az egykor hatalmas koronázótemplom, a Nagyboldogasszony-bazilika romjai között ezekkel a szavakkal indult el az Öreg (Szabó Miklós) és a Kisfiú (Pál-Nagy Botond), nagypapa és unokája, hogy a honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig tartó történelmi utazáson a nézők kalauzai legyenek. Hunor és Magor, a csodaszarvas legendája; az államalapító, az országot a keresztény világhoz csatoló Szent István; a nagy reménység, Szent Imre herceg tragikus halála, az országfelajánlás; „az ország bajnoka”, a lovagkirály, Szent László tetteinek megidézése; Könyves Kálmán törvényei; a keletet és nyugatot egybeolvasztó III. Béla idejének aranykora; a tatárjárás, a muhi csata után az országot újjáépítő és megerősítő IV. Béla tevékenysége; végül a méregpohárral a kezében az utolsó Árpád-házi, III. András alakjának megjelenése, akivel „az Árpád-ház évszázados fájáról letört a utolsó aranyágacska is” – az előadás szövete a beszélőktől hallott történetekből összeálló Árpád-ház sztori. A nagypapa és unokája, valamint a királyi alakokat bemutató-megjelenítő Balogh Mihály szövegéhez az egyes jelenetekben hol a táncosok (az Alba Regia Táncegyüttes és a Székesfehérvári Balett Színház tagjai), hol a BIAK Circuschool tehetséges, fiatal cirkuszművészei (golyó produkció: Ratkóczy Lilla, handstand produkció: Heizer Dominika és Grandpierre Gabriel), hol pedig az énekesek (Farkas Eszter, Szabó Dániel és Eszes Nina) adtak hozzá magával ragadó, látványos, az értelem mellett az érzelmekre is ható pluszélményt. A Nemzeti Emlékhely előtt összegyűlt közönség elismerő tapssal jutalmazta a darab címében szereplő egyensúlyt talán legkézzelfoghatóbban megjelenítő ifjú artisták lenyűgöző produkcióját: a kecses, mégis erőt sugárzó, a zenével abszolút harmóniában levő mozgást, a rendkívüli hajlékonyságot, a koncentrációt. Az Alba Regia és a balettszínház táncosai a muhi csata jelenetében egymás ellen „harcoltak”, a néptáncosok a III. Béla korát idéző jelenetben is nagyszerűek voltak – egyik jelenet sem maradt taps nélkül. A koreográfiákat Egerházi Attila és Majoros Róbert készítette. Aki figyelt, az előadás folyamán hallhatott utalást, apró részletet a Boldogasszony anyánk kezdetű egyházi himnuszból: „Ne feledkezzél el szegény magyarokról”. Farkas Eszter szép hangján hallottuk a magyarországi liturgikus költészet egyik legkitűnőbb darabját, a Szent László himnuszt és énekelve hangzott el az eredetileg nem szent Ferenctől való, de évszázadokon át neki tulajdonított Uram, tégy engem a te békéd eszközévé… kezdetű imádság is. A megnyitóhoz Szirtes Edina komponált sodró erejű zenét, műfajokat és hangulatokat egymásba olvasztva, a finálé dallama valószínűleg sokak fülében megmaradt. Az előadás hatását élőzene is fokozta: Hámori János, Ölvedi Gábor muzsikált a színpadon. A zenei vezető, ahogyan már több más Matuz János rendezte produkcióban is Cserta Balázs volt, a hangmérnöki feladatokat Kovács Tamás látta el, a fővilágosító Tóth András volt, a megnyitót a Fehérvár TV élőben közvetítette.

Fotó: Simon Erika (ÖKK), Lőrincz Miklós