Tisztaszoba

Tisztaszoba

A tisztaszoba a régi korok vidéki otthonainak díszesen berendezett szobája, a ház legtisztábban tartott helyisége, amelyet nem mindennapi, hanem ünnepi események
megtartására használtak. Rendszerint, esküvői lakodalmak, keresztelők, halotti virrasztás vagy halotti tor megrendezésére tartották. Mindamellett, a család egyfajta státuszszimbóluma is volt. Falai olykor, féltett titkok őrzői voltak.

A darab tekintetében a tisztaszoba nem feltétlenül egy konkrét helyet, illetve helyiséget jelent, hanem egyfajta szimbólumként, illetve bizonyos értelemben metaforaként jelenik meg.

Olyan „hely”, amely lelkünk féltett titkait őrzi. Emlékek, gondolatok, meg és meg nem történt események, érzések tárháza.

Dolgok, történések, amelyeket a valóság, vagy talán csak
képzeletünk szült és amelyek tudatunk mélyén rejtőznek és csak arra várnak, hogy egy katartikus élmény hatására életre keljenek.

A táncszínházi mű, szavakkal el és ki nem mondható dolgokat, cselekményeket jelenít meg. A mű dramaturgiai szerkezete álomszerű képekből szőtt, amelyben az egyes történések
látszólag egymástól függetlenül működnek és csak a darab végére áll össze a kép.

Szeretet és félelem kötő ereje határozza meg életünket, alakítja sorsunkat. Ezen erők közül folytonosan választania kell az embernek. Életünk színjáték, amely szerelemről és elválásról,
megtartásról és elengedésről, születésről és halálról, esküvőről és temetésről szól.” Egerházi Attila

Fotók: Mészáros Csaba