1222

zenés történelmi játék

Összművészeti történelmi produkció az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója tiszteletére. Egerházi Attila, a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója hangsúlyozta, a színházművészet feladata, hogy az eseményeket, történéseket lélekkel „megfoghatóvá” tegye. Az ünnepi produkció olyan jelentős társulatok művészeit vonultatja fel, mint a Vörösmarty Színház, a produkciót létrehozó Székesfehérvári Balett Színház, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az Alba Regia Táncegyesület, valamint a székesfehérvári Vox Mirabilis Kamarakórus. A fenti intézmények, illetve társulatok mellett egy szcenírozott installációval képviselteti magát a Szent István Király Múzeum is.

Tisztelt Közönségünk!
Az Aranybullát II. András a székesfehérvári országgyűlésen adta ki 1222-ben.

Mivel történelmünk ezen jeles eseménye szeretett városunkhoz kötődik, úgy gondoltuk, Székesfehérváron méltó módon kell megünnepelnünk az Aranybulla kiadásának 800. évfordulóját.
A királyok városának gazdag kulturális élete és kiterjedt intézményrendszere lehetőséget nyújt számunkra, hogy egy összművészeti produkcióval emlékezzünk történelmünk ezen fontos eseményére.

Az ünnepi produkcióban városunk legjelentősebb művészeti intézményeinek művészei együtt lépnek színpadra az évfordulóra készült zenés történelmi játékban. Az összefogás részesei: a Vörösmarty Színház, a produkciót létrehozó Székesfehérvári Balett Színház, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar, az Alba Regia Táncegyesület, valamint a Vox Mirabilis Kamarakórus. A fenti intézmények, illetve társulatok mellett egy szcenírozott installációval képviselteti magát a Szent István Király Múzeum is.

Az ünnepi előadáshoz tartalmas szórakozást kívánok!

Egerházi Attila
a Székesfehérvári Balett Színház igazgatója
az Aranybulla 800 ünnepi előadás rendezője

Az 1222, az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulójára Székesfehérváron színpadra állított zenés történelmi játék a Székesfehérvári Balett Színház produkciójaként, több alkotó és társulat összehangolt munkájának eredményeképpen született meg. A darab drámai betéteit, valamint a nyitó és a záró kórusmű szövegeit L. Simon László, a dalszövegeket Somogyi Szilárd írta. A zenét Kocsák Tibor szerezte. A Vox Mirabilis Kamarakórus, a Vörösmarty Színház és a Székesfehérvári Balett Színház művészeinek, valamint az Alba Regia Táncegyüttes néptáncosainak közreműködésével létrejött előadás koreográfusa Egerházi Attila és Majoros Róbert, rendezője Egerházi Attila, társrendezője Somogyi Szilárd.

Az Aranybullát 1222. április 24-én II. András magyar király adta ki Székesfehérváron. A dokumentumon függő, aranyból készült díszes hitelesítő pecsétről, azaz bulláról elnevezett oklevél a rendi állam jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává vált, a jogtörténetben és a történeti emlékezetben kiemelt a jelentősége. Az Aranybulla kibocsátását az 1205 és 1235 között uralkodó Árpád-házi magyar király által kiváltott nemesi elégedetlenség kényszerítette ki. A bárók nem fogadták el, hogy a király nem nekik, hanem külföldi bizalmasainak, elsősorban első felesége, Gertrúd rokonságának juttatott fontos pozíciókat. Erős kritikával illették a királyt azért, mert nehéz anyagi helyzetében a zsidóktól kért pénzügyi segítséget, akik emiatt jelentős befolyásra tettek szert a Kárpát-medence sókereskedelmében. Az önálló jogokkal rendelkező szerviensek a bárók hatalmaskodását rótták fel a királynak, akinek a befolyása rohamosan csökkent vidéken, hiszen II. András jelentős birtokok, sőt egész vármegyék elosztogatásával erősen gyengítette a saját vármegyerendszerét.

II. András uralkodásának 17. évében a sértett társadalmi csoportok képviselői érdekszövetségbe tömörülve rákényszerítették az uralkodót követeléseik elfogadására és törvénybe iktatására. A fehérvári törvénylátó napokon kiadott Aranybullában a király ünnepélyesen megfogadta, hogy a vámhelyeket és főbb tisztségeket ezentúl az ország főnemeseinek juttatja majd. Ígéretet tett arra, hogy szakít addigi politikájával, és anyagi helyzetét nem egész megyék eladományozásával stabilizálja. A darabban elhangoznak az Aranybulla legfőbb pontjai, amelyek közül az egyik legfontosabb a nemesek öröklési rendjének évszázadokig érvényes szabályozása: ha egy nemes fiú örökös nélkül marad, akkor leányát illette birtoka negyedrésze, s a többiről tetszés szerint rendelkezhetett. A koronára csak akkor szállt a nemesek vagyona, ha semmilyen nemzetségük, még oldalági rokonuk sem volt.

A szervienseknek az Aranybullában biztosított kiváltságokból eredtek a későbbiek során a Werbőczy István által 1514-ben készített Tripartitum sarkalatos nemesi jogai, nem véletlen tehát, hogy a darabban egy pillanatra megjelenik a II. Andrást jeruzsáleminek nevező Werbőczy is. Miként egy dal erejéig az államalapító király is feltűnik, hiszen II. András idején éppen Szent István műve, s a nemeseknek tőle kapott szabadsága került veszélybe. Az Aranybulla máig hatóan törvénybe iktatta azt is, hogy „évenként a szent király ünnepét Székesfehérvárott tartozunk megülni”.

Az oklevél egyik leghíresebb pontja az ellenállási záradék volt, amely a törvényeket meg nem tartó uralkodó elleni fellépést engedélyezte Magyarország egyházi és világi méltóságai számára. Az Aranybulla 1222. évi formája ugyanakkor nem volt végleges: kilenc esztendővel később, fokozott egyházi nyomásra II. András az oklevél megújítására kényszerült, komoly kiváltságokat adományozva az új változatban a klerikusoknak.

Mindennek ellenére az utókor szemében megoszlanak a vélemények II. András szerepéről. Egyesek gyengekezű, sikertelen uralkodónak látták, aki alatt erősen megroppant a királyi hatalom. Míg mások éppen uralkodói tehetségére, katonai erényeire és gyermekeinek diplomáciai szempontból is sikeres kiházasítására hívták fel a figyelmet. Szerintük politikailag legalább annyira volt nyertese az Aranybulla kiadásának, mint az őt látszólag meghátrálásra kényszerítő magyar nemesek. E kettősségre is finoman utal az 1222 című előadás.

Egy bizonyos: II. András az egyik leghosszabban uralkodó Árpád-házi király volt, akinek nevét ugyanúgy örökre megőrizte a magyar nemzet emlékezete, mint gyermekei közül a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béláét, vagy a legnagyobb európai katolikus szentek közé emelt Árpád-házi Szent Erzsébetét.
„II. András műve kiállta az idő próbáját. Az őt követő magyar királyok sora tett fogadalmat a koronázási esküjében az oklevél jogi rendelkezéseinek megtartására. Az ellenállási záradék egészen az 1687-es országgyűlésig érvényben volt. Az Aranybulla modernizálta az Árpád-kor jogrendszerét, s lerakta a rendi társadalom jogi alapjait. S bár sok dologban eltér az 1215-ben kiadott angol Magna Chartától, mégis joggal emlegetjük vele egy sorban mint a középkori Európa egyik legfontosabb írásos jogi dokumentumát. Székesfehérvár szülöttjeként büszke vagyok arra, hogy ennek az örökségnek a széles közönség körében való megismertetéséhez az 1222 című zenés történelmi játék társszerzőjeként magam is hozzájárulhattam” – vallotta L. Simon László író, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.

Alkotói stáblista:

Rendező: Egerházi Attila
Dramaturg és társrendező: Somogyi Szilárd
Történelmi és irodalmi konzultáns: L. Simon László
Librettó: L. Simon László, Somogyi Szilárd
Zeneszerző: Kocsák Tibor
Koreográfia: Egerházi Attila, Majoros Róbert
Koreográfus-asszisztens: Cristina Porres Mormeneo
Színpadkép: Egerházi Attila
Díszlet és jelmezterv: Herman Anett, Pajor Patrícia
Fényterv: Egerházi Attila
Médiaművész: Falvay Miklós
Muzeológus: Pokrovenszki Krisztián
Kreatív producer: Dr. Herczeg Tamás
Karmester: Bíró Rudolf
Karigazgató: Zemlényi Katica

Szereposztás

II. András: Sarádi Zsolt
Ciszterci szerzetes: Horváth Dániel
Gertrúd, II. András első felesége: Váradi Eszter Sára
Jolánta, II. András második felesége: Váradi Eszter Sára
Bánk bán: Sághy Tamás
Petur: Keller János
Gyula, Magyarország nádora: Sághy Tamás
Első nemes: Gábor Márkó
Második nemes: Soós Máté
Harmadik nemes: Gyurcsok Buda
Negyedik nemes: Ruff Roland
Ötödik nemes: Horváth Dániel
Szent István király: Sasvári Sándor
Werbőczy István: Horváth Dániel
Király fegyveres őrei
Udvarhölgyek

Közreműködők: a Székesfehérvári Balett Színház táncművészei, a Vox Mirabilis Kamarakórus, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar zenészei, az Alba Regia Táncegyesület néptáncosai

A szereplőváltoztatás jogát fenntartjuk.

Bemutató: 2022. április 24., vasárnap 15 és 19 óra, Vörösmarty Színház